enni lehet, ha átáll az ember a helyi tempóra, és úgy időzít, hogy estefele legyen éhes. akkor a nagyobb városokban van sok kis étterem (nyitva), rengeteg tésztával, meg pizzéria is (nyitva), minden sarkon. (én persze nem akkor voltam éhes, ezért volt szerencsém egy héten át kenyeret, sajtot és sonkát enni. azóta annyira nem szeretem a kenyeret, sajtot és sonkát.)

a kipróbált kemping-eknek abszolút jó minőségű és teljesen vállalható árú éttermei voltak (ráadásul nem volt szervízdíj sem, ami Baruminiben pl a mikroadag kaja - nekem mikro - 25%-a volt).
reggelire szinte mindenhol édes péksütemény volt (leginkább egy croissant-nak kinéző, lekvárral vagy csokival töltött levelestésztás darab), aminek hála, hét végére bálnává sikerült alakulnom.
meg kávé. jó kávé, vagy nagyon jó kávé, esetleg elképesztően k jó kávé, 1ért, meg 1.20ért. (ezen a ponton mégis csak el kell gondolkoznom a fekete és a my little melburne árképzésén - Andrejja, ne mondjál semmit, ami drága, az drága.)

az alábbi, témához lazán kapcsolódó képen a szerző látható, egy nagyon drága kávéval, nagyon Budapesten, szemben vele egy cukilány  nemiszikkávét, mert fényképeznie kell.